Városból vidékre vagy fordítva? Egy középosztálybeli élet bútorokkal és tapétákkal szegélyezett folyamatábrája a Trendszigeten. Emellett feloldjuk a hivatásos lakberendezők és a házi otthonszépítés közötti ellentétet.
A hivatásos lakberendezők és az autodidakta otthonszépítők között van egy kimondatlan feszültség, pedig az ellentét könnyen áthidalható: hiszen mi is amellett vagyunk, hogy a lakberendező-belsőépítész olyan ötleteket, olyan trendeket mutasson meg, amely a Barkács Szalonban valósul meg. Ők adják a tervet, mi megmutatjuk a valóra váltást. Arról nem is beszélve egyébként – és erre más lapokban írt cikkeink a tanúk -, hogy a lakberendező számos berendezési tárgy, dekoranyag beszerzésekor kedvezményeket tud elérni, így „termelve ki” alkalmazásának az árát.
A jövőben tehát körvonalazódik egy ilyen irány a blogon, és ehhez mintákat láthattunk az idei Trendszigeten, amelyet a Lakberendezők Országos Szövetsége (LOSZ) rendezett be a BNV-n. Ács Erzsébet, a szervezet elnöke mutatta meg nekünk a 168 négyzetméternyi mintalakást, amely tulajdonképpen nem is egy otthon volt, hanem egy középosztálybeli élet bútorokkal és tapétákkal szegélyezett folyamatábrája.
A mottó: vidék és város, elmosódott határok. Magunkra ismertünk, hiszen mi egy pesti agglomerációs családi házban lakunk gyermekünk megszületése óta, előtte egy fővárosi lakásban éltük ifjúkori napjainkat. És pont ezt érzékelteti a trendsziget, amely loftlakásként mutatja magát belépéskor, fekete és sötét színekben, modern letisztult formákkal.
Ehhez egy fajta polgárpukkasztó lazaság is tartozik, hiszen a zuhanyfülkét a nappaliba tervezték, tetőkertet is építettek. Az egyik konyhaajtó helyén pedig érintőképernyős számítógép provokálja a tésztától ragadó ujjú háziasszonyokat.
Amint véget ér a felhőtlen szinglikorszak vagy a párkapcsolat „járunk” része, és megszületik az első sivalkodó kis pelenkapusztító, a legtöbben elkezdenek vágyni az egységnyi területre jutó betonfelület minimalizálására, a csivitelő madarak és gyümölcsfák társaságára, valamint a flexet pótkarként használó nyugdíjas szakik szórakoztató társaságára reggel 6-kor.
Ezt tükrözi a kiállítás másik, rusztikusabb fele, amely azért némileg az olasz milliomosok anyagi szintjéhez passzítja a vidékiséget.
De sebaj, a jövőben többet fordulunk a LOSZ-hoz tanácsért, csakis azért, hogy a szakmaiság, trendérzékenység és a saját munka lélekemelő öröme egyesülhessen nálunk, a Barkács Szalonban.
Fotó: ModernMama
Kommentek