Amerikai kertvárosi filmek klasszikus jelenete, amikor a szalmakalapos hölgyek sövényollóval metszegetik az amúgy is már tök hibátlan bokorzatot, és közben szúrós pillantásokat vetnek az általában valamilyen rendetlenkedésre készülő szomszédra, aki éppen a főhős és pont kidobta a felesége.
A lényeg most azonban nem a cselekmény, hanem a mellékes kellék, a sövényolló. Elegáns női kellék ez, a sövénynyíró pedig nem sikkes, igaz, jóval hatékonyabb. Szóval melyiket válasszuk? És ekkor elektromosat vagy benzineset? Tehát hibátlan sövény női kéztől… hogyan csináljuk?
Az első variáció persze a klasszikus sövényolló, két nyél, hosszú pengék, amelyeket néha élezni kell. Ebből sem mindegy azonban, milyet veszünk. A két nyél legyen szivacsos, puha, gumis, hogy ne okozzon vízhólyagot, és ne is csússzon ki a kezünkből munka közben. Ez persze veszélyes lehet, volt ismerősöm, akinek még egy lábujja lett egy ilyen balesettől. Ettől eltekintve azonban az olló a legkevésbé kockázatos eszköz az ágak metszéséhez. Fontos, hogy a két penge metszéspontjában legyen állítható csavar, amellyel szabályozhatjuk, mennyire szorosan tapadjanak. A szorosabbra húzástól nehezebb vele dolgozni, de nagyobb erővel vág (vastag ágak), a lazábbra engedés szórakoztató csattogást jelent a zsenge végeknél.
Kontrasztként jöjjön a nőknek ellenjavalt opció, a benzines sövényvágó. A profi kertészek imádják, mert nagy az élettartama, ritkán hibásodik meg és nagy a teljesítménye. Az viszont elég valószínűtlen, hogy egy háziasszony szezononként a jeruzsálemi siratófal felületével megegyező négyzetméternyi sövényt alakít át, így felesleges ezeket a böhöm, nehezen kezelhető, eszméletlenül hangos, füstöt okádó, így érzéketlen, mázsás férfiembereknek való masinákat megvenni nagyon drágán. Egyetlen előnye az elektromossal szemben: nem lehet menetközben elvágni a zsinórt, és egy potenciálisan kórházban végződő zuhanórepülést bemutatni némi áramütötte rángással kísérve (ami életveszélyes és nem is szexi).
Marad tehát az elektromos sövénynyíró, mint opció, amelyek hordozzák az előbb említett veszélyt. Persze vannak akkumulátorosak is, de ezt érdemes meggondolni: 6-7 órát kell tölteni ahhoz, hogy 30 percnyi munkára foghassuk őket.
Az áramos fajtából csak a duplapengéset érdemes megvenni, amikor egy pár fogas penge előre és hátra mozog nagy sebességgel, így mindkét irányból könnyű vágni az ágakat.
Ha már penge, lényeges a szélesség. Gondoljuk végig vagy mérjük meg, milyen bokraink ágainak átlagos vastagsága, és aszerint válasszunk. Példa: egy 20 mm-es penge legfeljebb ugyanilyen átmérőjű ágat képes elvágni.
A penge hossza is meghatározó: a 6-14 (ez inchben van megadva vagyis kb.2,5-el kell szorozni, hogy centiméterben megkapjuk), rövidebb és könnyebb használatú nőknek, a 22-30 inchessel viszont magasabbra fel lehet nyúlni. Az átlagos felhasználónak a maximum 18 incheset, vagyis 45 centiset javasolják a hozzáértők. Minél hosszabb a penge, persze annál nehezebb a holmi, mert nagyobb motor kell a működtetéséhez.
Végül a biztonságról: a 2 centit vágni képes penge persze képes az ujjak könnyed eltávolítására is, ezért mindig két kézzel, a biztonsági korlát mögött fogjuk. Ha beszorul valami, húzzuk ki a konnektorból, mielőtt kipiszkáljuk. Használjunk szemüveget és kesztyűt, mert a röpködő lombdarabok könnyen okozhatnak kisebb sérülést is.
Kommentek